Karesz 2

A 2014-es év tevékenységi beszámolója

A 2014-es év tevékenységi beszámolója

A sepsiszentgyörgyi Adrenalin SK frontembere, Szőcs Károly Csaba december 4–17. között a franciaországi Fontainebleauban edzőtáborozik a román felnőtt és ifjúsági műfalmászó válogatottal. Még elindulása előtt kerestük meg őt, s csapata idei eredményeiről, teljesítményeiről faggattuk, de ejtettünk pár szót az új sugásfürdői műfalról, magáról a műfalmászásról, illetve az Adrenalin Climbing Gymről, azaz a együttes edzőterméről.

Éppen utazni készülsz, kivel és hová tartasz?
– A román ifjúsági és felnőtt műfalmászó-válogatottal utazunk Francia­országba, ahol edzőtáborban veszünk részt. Az országos műfalmászás mozgatórugójának számító Oliver Batârral az év elején közösen indítottunk el projektet, amelynek ez a kirándulás szerves része. A tervünk leforgását mintegy öt esztendőben határoztuk meg, és célja, hogy a hazai műfalmászás új generá­ciójának olyan feltételeket biztosítsunk, amelyek révén jó eredményeket érjenek el nemzetközi versenyeken. Bízunk abban, hogy a projekt végén a most még ifjúsági sportoló­ink helyt tudnak állni külföldön. Továbbá rend­szert akarunk kialakítani a sporton belül, amihez nagyon kell Batâr karizmatikus személyisége, elismerése. Prog­ramunk első lépéseként ott voltunk az augusztusi világbajnokságon, amelyen azért vettünk részt, hogy belőjük, hol áll a román műfalmászás. Tudtuk, tudjuk, hogy milyen szintet képviselnek sportolóink, de minden egyes verseny új és fontos tapasztalatszerzési lehetőség mászóinknak, illetve valami pluszt ad pro­jektünk­nek. Tudatában vagyunk annak, hogy a jelenlegi romániai elit nem fog a vb-k döntőjében szerepelni, de azt reméljük, hogy kemény munkával a jövőben egy-egy elődöntőt meg tudunk fogni. Ez reális cél. A franciaországi kirándulás után majd elutazunk Törökországba, és a jövő év tavaszát versenyekkel fogjuk eltölteni. Az ifi válogatottban két bukaresti mászó mellett helyet kapott a sepsiszentgyörgyi Sántha Róbert, aki idén több versenyen is bebizonyította, ott a helye a legjobbak között.
– Mozgalmas évetek volt, ugyanis sok versenyen vettetek részt, remek eredményeket értetek el, és versenyt is szerveztetek.
– Igen, mozgalmas volt a 2014-es idény, hiszen a Román Kupa döntőjébe négy sportolónk is bejutott, Nagy Janka révén Balkán-bajnoki címet szereztünk, a gyerekekkel hat aranyat zsebeltünk be, és Sugásfürdőn rendeztük meg az országos gyerek, valamint ifjúsági műfalmászó bajnokság harmadik és negyedik fordulóját. Az év többi versenyén is tisztességesen helyt álltunk, és azt kell mondanom, hogy az Adrenalin SK gyerekcsapat idén az ország legjobbja volt. A legnagyobb rendezvényünknek a sugásfürdői verseny számított, ami mind szervezési, mind eredményesség szempontjából nagyon jól sikerült. Továbbá társszervezői voltunk a Micul temerar (A kis vakmerő) eseménysorozatnak, amely több versenyből és bukaresti edzőtáborból állt. Úgy érzem, nagyon jó tavaszi idényt zártunk a csapattal, s személyes teljesítményemmel is elégedett vagyok. Annak ellenére, hogy szép eredményeket értünk el a 2014-es szezonban, nem az volt a célunk, hogy brutális edzéssekkel hozzuk ki mindenkiből a maximumot. A gyerekeknél ez visszaüthet, hiszen ha nagyon meggyúrjuk őket, még jobb eredményeket érhetnek el, de 17, 18 éves korukra azzal állnak majd elő, hogy utálom ezt a sportot. Sajnos, sok klubnál elkövetik ezt a hibát.
– A hat román bajnoki vagy a Bal­kán-bajnoki címnek örültetek jobban?
– Azt kell mondanom, hogy a román bajnoki cím várható volt, hiszen gyerekeink nagyon ügyesek. Tudtuk, hogy az országos bajnokságon ők a favoritok, így teljesítményük nem nagyon lepett meg. A Balkán-bajnoki cím esetében viszont teljesen más a helyzet, hiszen Nagy Jankának nemzetközi mezőnyben kellett helytállnia. Úgy érzem, számunkra ez utóbbi jelentette a nagyobb dolgot, és talán ennek örvendtünk a legjobban.
– Igaz, csak nyáron lehet használni, de mennyit segít a sugásfürdői fal megépítése a háromszéki műfalmászás fejlődésében?
– Azt hittem, többet fog, de… A sportról kialakított arculatban, látszatban sokat jelentett a sugásfürdői fal, hiszen rengeteg laikus kipróbálhatta ezt az újszerű sportágat, de valószínűleg még több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy kézzel fogható eredménye is legyen. Egyelőre kevés olyan szentgyörgyivel találkoztunk – legyen az gyerek, fiatal vagy éppen felnőtt –, aki Sugárfürdőn belekóstolt a műfalmászásba, és azóta bejár hozzánk edzeni. Úgy érzem, még van az emberekben egy görcsösség, hiszen nem ismerik eléggé a sportot, ezért félnek tőle. Ha meg eljönnek, akkor azonnal eredményt várnak, és nem számolnak azzal, hogy aki mellette edz, legyen az fiú vagy lány, annak sokat kellett dolgoznia azért, hogy azon a szinten legyen, ahol most van.
– Jelen pillanatban hány személlyel foglalkoztok?
– Jelen pillanatban nincs előttem statisztika, de elmondhatom, hogy vannak többen, akik hetente egyszer vagy szenzációhajhászásként havonta egyszer bejárnak hozzánk, és ilyenkor totál összevissza csinálják a dolgokat. Tízre tehető azon felnőttek száma, akik rendszeresen járnak hozzánk, és van egy erős ifjúsági mag, amely 15–17 fiatalból áll. Hozzájuk még odateszem azt a húsz gyereket is, akik még gyakran átlépik termünk küszöbét.
– Megéri ennyi emberrel foglalkozni, és most nem a dolog anyagi oldalára gondolok?
– Meg! Én sem, de más sem szeretné, ha a műfalmászás tömegsporttá válna. A műfalmászásnak a sporton kívül van sok belső útja is, amit meg kell értenie a tanítványnak, el kell tudjon magyarázni az edző. Ha a városban lenne egy nagy fal, olyan, mint a sugárfürdői, vagy még nagyobb, akkor sokan eljönnének a szenzációért, a csúcsfotóért, és nekik ez kell. Az már nem fontos, hogy széltében vagy átlósan meg tudtad-e mászni a falat… Sokan csak azért keresnének fel, hogy mindegyik falat megmásszák, de ez a sport nem erről szól. Mindezek ellenére jó, és szeretek foglalkozni az emberekkel, akiknek még sokat kell tanulniuk ezzel a sporttal kapcsolatosan.
– Legutóbb 2013 tavaszán beszélgettünk, és akkor éppen teremépítésbe akartatok belevágni. Azóta meghalt a kazánházas projekt, de van egy új termetek. Mit kell tudni róla?
– Nagy sajnálatunkra zátonyra futott a kazánházas projekt, de most visszagondolva azt kell mondanom, nem is bánom. Azt hiszem, nemcsak én, de lehet, a csapat és maga a szentgyörgyi műfalmászás is belepusztult volna a dologba… A kiszemelt egykori kazánház átalakításához mintegy másfél milliárd lejre lett volna szükségünk, de sajnos, nagyon nehezen kaptunk támogatókat. A nagy cégeket nem érdekli a műfalmászás, hiszen ez nem mediatizált sportág. Nincsenek nézők, nincs támogatói érdek, s ezért nehéz összehasonlítani olyan sportokkal, mint a foci, kézilabda vagy éppen a kosárlabda. Nagyon nehéz volt kivitelezni a projektet, még úgy is, hogy a szükséges pénz egyharmadát összeszedjük… Hosszú mérlegelés után léptünk vissza, mivel nem akartunk fél munkát végezni! Jelen pillanatban az egykori Charta Nyomda hátsó felében van egy termünk, és azt kell mondanom, hogy sok neves műfalmászó nem edz olyan körülmények között, mint mi. Ennek a városnak, ennek a klubnak tökéletes ez a terem, és ideális körülmények között tudunk edzeni. Úgy érzem, minden szükséges eszközünk megvan a megfelelő felkészüléshez, és ennek nagyon örvendünk.

Forrás: 3szék napilap, Tibodi Ferenc

Posted in Tevékenységeink.